Szeghalom,

5520

Tildy Zoltán u. 14.

Tel: 06 66 371 561

Nyitvatartás: Hétfőtől- Péntekig

7³⁰ - 15³⁰

Más időpontokban előzetes bejelentés alapján fogadjuk látogatóinkat

Aktualitások

Intézménytörténet

A „Múzeum”, mint gondolat, már a 20. század elején felvetődött Szeghalmon. Ennek legelső képviselője Szeghalmy Gyula volt, aki Darnay Kálmán sümegi múzeumigazgatóval végzett ásatásokat a község határában, melyek révén számos újkőkori, rézkori és bronzkori lelet került elő. Az ásatások támogatására 1906-ban életre hívta a Helios Egyesületet, mely nem csak munkásokat biztosított a feltárásokhoz, hanem népszerűsítő előadások tartásával az érdeklődést is felkeltette, valamint bevételeivel segítette a munkálatokat. A Helios utódja a Szeghalom-vidéki Régészeti és Közművelődési Társulat lett, melynek már nem titkolt szándéka volt, hogy elősegítse egy „Alföld Múzeum” megalapítását.

Szeghalmy Gyula

A tízes évek ásatásainak leletei már Szeghalmon maradtak. Ekkor az ásatásokat Szeghalmy már egyedül irányította. Legjelentősebb ásatása a Szeghalom-Kovács halom régészeti lelőhelyen volt, ahol a kőkori kultúra mellett néhány későnépvándorlás kori sírt is talált. Munkájáról a francia szaklapokban is beszámolt. További fáradozása eredményeként római és avar sírokat tárt fel, melyek leleteit szintén a leendő múzeumban kívánta elhelyezni. Mindezek mellett számos cikket írt, valamint a környék egyik jelentős monográfusa. Az 1920-as évek végére azonban mind a társulat, mind pedig az ő munkássága háttérbe szorult.

Köztük volt Fehér Gyula is, aki néprajzi gyűjtést végzett. Munkáiból több nyomtatásban is megjelent, így az Ethnographia Népélet című folyóiratban is. Ekkoriban merült fel a középiskola tantestülete részéről egy múzeum létrehozása, hogy a sárréti nép megismerkedhessen múltjával. Ennek régészeti-történeti alapját részben a Régészeti Társulat hátramaradt gyűjteménye képezte volna, a néprajzi részét pedig a diákok gyűjtései és a lakossági felajánlások. Ennek a törekvésnek eredményeként a negyvenes évek elején többször megfordult Szeghalmon, illetve a középiskolában Szűcs Sándor, akkor már elismert néprajzkutató. A háború és az ötvenes évek azonban megakasztották a folyamatot.

E korszakból kívánatos megemlíteni a dévaványai Bereczki Imre nevét, aki a régészeti terepbejárások során néprajzi gyűjtőmunkát végzett a vidéken.

Az intézmény törzsgyűjteményének alapjait Miklya Jenő, általános iskolai tanító kutató- és gyűjtőmunkája teremtette meg. 1961-től honismereti szakkör keretében főként diákok gyűjtötték be az egyre gyarapodó tételszámú gyűjtemény egyes darabjait. 1969-ben, a főként a hagyományos sárréti népi életmódot reprezentáló néprajzi, és helytörténeti jelentőségű tárgyi és dokumentumanyag, Szeghalmy (Szennovitz) Gyula hagyatékával valamint Sinka István személyes tárgyaival és könyvtárával egészült ki.

Miklya Jenő

1974-ben Miklya Jenő vezetésével hivatalos működési engedélyt kapott a Szeghalmi Helytörténeti Közgyűjtemény, az akkori gyermek könyvtárral közös épületben, a Hunyadi utca 2. sz. alatt.

A szeghalmi helytörténeti gyűjtemény első épülete

Első alkalommal 1979-ben a Református Egyház egykori magtárában, s a hozzá tartozó kántorlakban került önálló elhelyezésre a gyűjtemény, ezzel megteremtődtek a komplex múzeumi munka alapjai.

A református egyház magtára

Az intézmény feladata a sárréti táj kutatásában és bemutatásában fogalmazódott meg, s ennek eredményeként 1984-ben tájmúzeumi rangra emelkedett.

D' Orsay kastély

Többszöri költözés után 1985-től 1990-ig, az egykori D’Orsay kastélyban, 1991-től pedig mind a mai napig a volt Simay Kisdedóvó épületében rendezkedett be.

1992-ben lett a Békés Megyei Múzeumi Szervezet tagmúzeumává, majd 2000 évtől megyei szakfelügyelet mellet újra Szeghalom Város Önkormányzatának fenntartásába került vissza.

A Simay Kisdedóvó épülete 1930 körül

A Sárréti Múzeum jelenlegi státusza területi múzeum, gyűjtőterülete az egykori Sárrét alábbi településeire terjed ki: Szeghalom, Füzesgyarmat, Vésztő, Körösladány, Bucsa, Kertészsziget, valamint 2001 februárjától a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságának engedélyével Csökmő és Újiráz is. Gyűjtőköre helytörténet, néprajz, irodalomtörténet, művészettörténet.

A múzeum küldetéseként, az egykori kettős mocsár területéhez kötődő települések ökológiai, történeti, néprajzi, mentalitástörténeti és kulturális folyamatainak feltárását, az ehhez kapcsolódó dokumentumértékkel bíró tárgyak és egyéb forrásanyagok felkutatását, gyűjtését és bemutatását fogalmazta meg.

Gyűjtemény

Nadányi Miklós portréja

Tildy Zoltán Kossuth érdemrendje

Szeghalmi Gyula fényképezőgépe

A gyűjtemények közti megoszlásban közel egyenlő arányban vesz részt a történeti és a néprajzi gyűjtemény. A történeti gyűjtemény megközelítőleg ötezer tárgyat és tizenhétezernél több történeti dokumentumot tartalmaz. Ezen felül, részét képezi még a több mint háromezer tárgyat és dokumentumot magában foglaló irodalomtörténeti gyűjtemény, valamint a majd négyezer archív fotóból, üvegnegatívból, vetíthető üvegdiából álló fotóanyag. Bár a legkorábbi darabjai közt több évszázadot megélt tárgyakkal is találkozhatunk, legtöbbjük a 19. század második, vagy a 20. század első felében készült. Ki kell emelnünk közülük Tildy Zoltán, egykori köztársasági elnök Kossuth érdemrendjét, Sinka István kéziratait és személyes tárgyait, Szeghalmy Gyula fotóeszközeit és az általa készített ezerháromszáz üvegnegatívot és festett üvegdiát.

Szeghalom falutáblája a Bach korszakból

Sinka István töltőtolla és kézírása

Szeghami Gyula által készített festett üvegdia

Süllyesztett medencéjű kocsifecskendő

Külön említenünk kell a tűzoltógyűjteményt, melyben egy vízipuska mellett több különféle egyéb tűzoltóeszköz is megtalálható, többek között a Geitner és Rauchs, valamint a Kőhler Tűzoltószer Gyár által készített kocsifecskendők, targoncás és előkocsis tűzoltófecskendők, lajtok és egy kisméretű kézi targoncafecskendő. A szám szerint tizennégy, ló fogatolású tűzoltóeszköz az 1880-as évektől kevés kivétellel 1945-ig használatban volt, és a környékbeli településekről kerültek a múzeum gyűjteményébe. Ezek a tűzoltószerek a múzeum udvarán a látogató közönség számára is megtekinthetőek.

A néprajzi gyűjteményben majd négy és félezer tárgy található, négyszáznál több kerámia, melyek számottevő hányada a tágabb környék fazekas központjainak stílusjegyeit viseli magán. Ezek hódmezővásárhelyi, mezőtúri, valamint az előbbiek formavilágát és motívumkincsét követő helyi fazekasok munkái, nem kevés köztük a gömöri fazék, a révi korsó és kanta.

Mezőtúri korsó, Szűcs Lajos szeghalmi fazekasmester munkája

Musti Sándor szeghalmi borbélyműhelyének cégére

Több mesterség teljes vagy részleges tárgyi, dokumentum és fotóanyaga is agyűjtemény részét képezi (kovács, kötélgyártó, cipész, kalapos, asztalos, kosárfonó, köszörűs, borbély, órás, szikvízgyártó).Eszközeink a 19-20. század fordulójától a 20. század közepéig voltak használatban.

A néprajzi gyűjtemény az egykori sárréti népi életmód teljes területéről tartalmaz tárgyakat. A 19. század végére befejeződött nagyarányú vízrendezések előtti életmód igen hangsúlyos részét alkották az ősfoglalkozások, a pásztorkodás, halászat, pákászat, méhészkedés, melyek tárgyi dokumentumai a gyűjtemény fontos szeletét adják. A folyószabályozások után erőre kapó földművelés eszközei, a népi lakáskultúra, a mindennapi élet, a viselet tárgyi emlékei szintén a gyűjtemény részét képezik.

Faragott kanalas, Köröstarcsa

Kiállítások

Állandó kiállításaink szervesen egymásra épülnek. Jelenleg három egységet alakítottunk ki. Az első részben az ősfoglalkozások eszközanyagán keresztül elevenítjük fel a pákászok, halászok, pásztorok és réti emberek világát.

A második egységet a folyószabályozások után előtérbe kerülő földművelésnek, paraszti életformának szenteltük. Ennek a kiállításnak a címe „Nyitva az ajtóm, bejöhetsz…”, ahol a hagyományos sárréti parasztház mindennapjaiba nyer bepillantást a látogató.

A harmadik kiállításunk a „Mesterek utcája”, mely keretében nyolc (órás, kalapos, borbély, asztalos, kovács, csizmadia, kötélgyártó, köszörűs) falusi mesterség eszközanyagát mutatjuk be.

Múzeumpedagógiai programjaink

A Sárréti Múzeum állandó kiállításaihoz kapcsolódóan megrendelhető gyermekfoglalkozásokat tartunk. Mindegyik programunk két részből tevődik össze. Első részben egy interaktív beszélgetés keretében ismerik meg a résztvevők a minikiállítással szemléltetett témát, ezután pedig manuális tevékenységre kerül sor, melynek révén az előadáshoz kapcsolódó néprajzi eszközkészítés munkafázisait gyakorolhatják. Ajánljuk foglalkozásainkat a nép- és honismeret, történelem, környezetismeret és technika tantárgyakhoz.

A programokra elsősorban általános iskolás csoportok jelentkezését javasoljuk, amit kérünk az igénybevétel előtt legalább egy héttel a múzeum telefonján, vagy levélben bejelenteni.

Nagyszüleink játékai minikiállítással egybekötött előadás, amely során a népi gyermekjátékokat ismerik meg a résztvevők, a hozzá kapcsolódó kézműves program kukorica ízik játékok készítése, igény szerint nádsíp készítés is kérhető. A foglalkozás ideje nyolcvan perc.

Halászok sárréti vizeken minikiállítás és előadás elkalauzolja a tanulókat a hagyományos népi halászat világába, a kiegészítő manuális tevékenység során a hálókötés fortélyait lehet gyakorolni. A foglalkozás ideje a résztvevők számától függően hetven-kilencven perc

Mesterek utcája az állandó kiállításon elhangzottakhoz kapcsolódóan a fiatalok eredeti kötélsodró gépen önmaguk sodorhatnak kötelet. Az elkészült termékekkel az ugrókötelezést, kötélhúzást gyakorolhatják. A program időtartama hatvan perc.

Általános iskola felsőbb és középiskolák évfolyamai számára az irodalom tantárgyhoz kötődő programunk a „ Sárrétiek a magyar irodalomban „ című múzeumi óra, amelynek keretében Dapsy Gizella (NIL), Gyökössy Endre, Szabó Pál, Sinka István, Hegyesi János és Ladányi Mihály munkásságát mutatjuk be, eredeti kiadványokkal, személyes tárgyaikkal és gazdag képanyaggal szemléltetve. Az óra negyven percet vesz igénybe.

Kiállításainkra és programjainkra a továbbiakban is minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A múzeum munkatársai: